Gróf Batthyány Ilona (1842-1929)

Nyomtatás

Gróf Batthyány Ilona sorsa tragikusan alakult. Alig nyolc éves volt, amikor atyját elveszítette, hét évig idegen országban élt, hazatértekor kisgyermekkorának színhelyét, Ikervárt idegenek birtokolták. Édesanyja, a Zichy-család ágán ugyan nagy vagyonnal rendelkezett, de ez később sok bosszúságot okozott számára. Fiatalon, 18 évesen férjhez ment az akkori idők híres gavallérjához, Keglevich Béla grófhoz.

Ebből a házasságból egy fia született, s tőle két unokája, Ilona és Pál. A házasság hamar megromlott, s ezért elváltak. Második férje, Beniczky Gábor híres sportember s gavallér volt. Annyira gavallér, hogy hamarosan majd az összes vagyonát eltékozolta. Ez az életmód vezetett odáig, hogy 1894-ben öngyilkos lett. Közben még egy nagyobb veszteség érte a grófnét, 1883. február 28-án, 3 éves korában meghalt kislánya, Beniczky Lea. Az első világháborúban meghalt unokájának férje, Batthyány Tamás. Az ország sorsa, a trianoni országcsonkítás lelke mélyén érintette a grófnét, élete végéig nem tudott belenyugodni Magyarország megcsonkításába. 1924-ben meghalt fia, utána unokái évtizedekig pereskedtek egymással a vagyonért. Hiába akarta kibékíteni őket, nem sikerült. E két utóbbi érzéssel szívében halt meg 1929. március 21-én Cinkotán. Temetéséről végrendeletében így intézkedett:

 

„Czinkotai hálószobámban az ágyam melletti kisszekrényben van a ruhám, amiben temessenek. Ez volt rajtam kisleányom elhalálozása napján. Hálószobámban van a kis fekete szekrény, amelyben kisleányom hátramaradt holmija van, amit utoljára hordott, - ezeket a holmikat tegyék koporsómba, a nyakamba pedig kisleányom nagyobb képét a láncczal. Örömmel halok meg, rég várom a megváltást e szomorú életemtől. Sokat szenvedtem. Azok, akiknek leginkább hálásnak kellett volna lenni, még most utolsó éveimet is elkeserítették. Összes előző végrendeletemet kifejezetten is hatálytalanoknak nyilvánítom. Dr. Csoknyay János jogtanácsosomat érdeklőleg a IV. és VI. pontok alatt tett rendelkezéseimet jelen önkezűleg írt nyilatkozatommal külön is megerősítem. Ez az én végrendeletem.

Pápa, 1925. okt. 22-én

Özv. Beniczky Gáborné Batthyány Ilona sk”

A temetést március 24-én vasárnap tartották a Kerepesi úti temetőben. A fővárosi tanács még a grófnő életében hozzájárult ahhoz, hogy a mauzóleumba temessék. Így is történt: leányának, Leának már előzőleg exhumált holttestével együtt helyezték el a sírboltban. Batthyány Elemér 1932-ben bekövetkezett halála óta öten pihennek a mauzóleumban: Batthyány Lajos és neje, Zichy Antónia, Batthyány Ilona és leánya, Beniczky Lea, valamint Batthyány Elemér.

Batthyány Ilona életének további részletezése helyett, személyiségét szeretnénk bemutatni néhány cselekedete alapján. Említettük már, hogy engesztelhetetlenül gyűlölte a Habsburg uralkodóházat, akiknek haláláig nem bocsátotta meg, amit családja ellen elkövettek.

Cinkotai kocsisa – Ganyecz István – is megőrzött két történetet osztrákgyűlöletéről. „Egy szép nyári napon Ferenc József császár és király négylovas hintaján gödöllői nyaralójába igyekezett kíséretével együtt. Mikor erről tudomást szerzett Batthyány Ilona, hatlovas fogatával Cinkotán eléjük vágtatott, és Kerepesig csak lépésben engedte őket előre. Ekkor hirtelen megfordult és visszahajtatott kastélyába.”

Egy másik alkalommal a tanítónőképzőben nagy esti mulatságot rendeztek az intézet vezetői. Erre egy, a magyarokkal szimpatizáló Habsburg főherceget is meghívtak. Erről Batthyány Ilona előzőleg nem tudott. Mikor bemutatták neki a főherceget, így szólt hozzá: „Ön az első Habsburg, akivel kezet fogtam.” Végrendeletében a Batthyány-ereklyéket és a hátramaradt iratokat, valamint több értékes szobrot, tárgyat a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott, de mikor megtudta, hogy a múzeum Ferenc József ereklyéit díszes és feltűnő helyen állította ki, ezt megváltoztatta.

Előbbi jellemvonásához szorosan kötődik hazafias érzése. Számtalan példa közül csak néhányat említünk. A grófnő szívesen vett részt falusi mulatságokon, még öregkorában is szívesen táncolt a legényekkel, de csak csárdást. Jelenlétében nem is engedett idegen zenét játszani a zenészeknek, a táncmulatságok szüneteiben együtt dalolta a közönséggel a magyar nótákat, népdalokat.

Cinkotán, másik birtokán átfolyó patakot Caprerának nevezte el Garibaldi emlékére, aki élete utolsó szakaszában Caprera szigetén élt. Bár a Batthyány vagyonból nem örökölhetett, volt miből jótékonykodnia egész életében, s ezt tetőzte be végrendeletével:

„Ha pedig Batthyány Tamásné sz. Keglevich Ilona grófnő magtalanul halna el – a reá hagyott vagyon különböző, de kizárólag magyar hazafias jellegű és érzésű jótékonycélokra, illetve kulturális intézményekre szálljon.”

Édesanyja évtizedekig vezetőségi tagja volt a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének. A tiszteletbeli alelnöki tisztet 1902-től haláláig Batthyány Ilona töltötte be. Eme tisztségének első esztendeiben az ő javaslatára épült meg Cinkotán az egylet keretében az az intézet, melyben folytatódott az árva leánygyermekek Pesten elkezdett intézeti nevelése. Az új, kétemeletes épület részére a kastély parkjából hasítottak ki területet, de a katolikus templom építéséhez is a grófné adott telket 1900-ban. Még férje életében kezdődött a nyaralótelep kialakítása, ugyancsak az ő birtokukon, s erre a célra alakult meg a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete. Az egyesület védnöknője 1913-tól Batthyány Ilona. Az első világháború alatt Cinkotán kórházat létesített, ezt a saját költségén tartotta fenn, a sebesült katonák ápolásában saját maga is részt vett.

A grófnő jószívűségéről sok történet maradt fenn. A cinkotai emlékezők mesélik az emlékezetes Ilona-napi ünnepségek eseményeit, amikor a gazdag vendégelésen túl, minden alkalmazottja annyi bort vihetett haza, amennyit tudott.

S végül, néhány szót végrendeletéről. Azért csak néhány szót, mert alapvégrendelete, a pótvégrendeletek és azok sorsa, az évtizedig húzódó perek külön fejezetet érdemelnének. Vagyonának nagy részét jótékonysági célra hagyta.

Forrás: Batthyány Emlékév 1807 - 2007 a Szerb Antal Gimnázium honlapján